Sonntag ist Ruhetag

Sok napi várakozás és izgalom után végre megérkeztem Freiburgba, mi több, mára már saját internettel is rendelkezem :) Kissé nehéz napok vannak mögöttem, de azért megkísérlem az élménybeszámolót rövidre szorítani...
Szombat (okt. 13.) - könnyes búcsú, "nemakarokmennimégsem" érzés, óriási csomagok cipelése egyik vágánytól a másikig. Mókás felgurulás kocsiról kocsira, kardomra vetett kérdő tekintetetek kereszttüzében. Végre megérkeztem a Blackforest-hostelba, ahol első éjszakámat egy 21 ágyas szobában töltöttem, enyhe túlzás lenne azt állítani, hogy alvással...
Vasárnap - Morcos reggeli kelés, kissé elkeseredett kísérletek, hogy találjak valakit, aki egész véletlenül egy élelmiszerboltban dolgozik, természetesen sikertelenül. Sonntag ist Ruhetag! A város utcái konganak az ürességtől, szinte az emberek sem moccannak meg, a boltok meg aztán végképp zárva tartanak. Egy internetkávézóban igyekeztem magam elfoglalni azzal, hogy albérletet keressek, így sikerült nem kis pénzzel megtámogatnom a szegény, éhező kis boltot.
Hétfő - Egyetem. Sikerült megtalálni, nem volt kis teljesítmény egy igencsak alultáplált térképpel... :) De sikerült albit találni, épp az egyetem háta mögötti kis utcában. Csodás, egy szobás kis lakás, saját internettel, pár percre az egyetemtől és a könyvtártól is. És ne felejtsük a török büfét a sarkon ;)
A hét többi része adminisztrációs ügyek intézésével telt. Kissé sokáig tart míg az ember minden szükséges dokumentumot beszerez. Sokáig várakoztunk a tartózkodási engedélyünkre, ahol a vallási hovatartozás mellett még a szemeteskukák méretére is rákérdeztek (komolyan!!!). Végül, kissé hosszas huzavona és intézkedés meg asztalcsapkodás után csütörtökön boldog Studienbuch tulajdonos lettem, a uni-card már csak hetek kérdése.
Kissé negatív körülmények között (ők is asztalt borogatni jöttek) megismerkedtem két magyar diákkal, Orsival és Dáviddal, akik fogorvoshallgatók. Dávid problémája komplikáltabb volt, nem is sikerült megoldani, így neki hétfőn haza kell mennie, hála a gördülékeny magyar és német bürokráciának.
Tegnap azért meglátogattuk Donaueschingenben vén barátunkat, a Dunát otthonában :) A németek nem aprózták el a dolgot, a kis "pocsolyát" (Duna) jól körbeépítették, így legalább úgy néz ki, mintha már bokáig érne benne a víz... A környék persze lenyűgözően szép, a Fekete-erdő hegyei veszik körbe a kis falvakat. Ettünk igazi Fekete-erdő tortát, mennyei finom volt, különösen a rummal felvert igazi tejszínhab tetszett. Hazafelé menet megnéztük a Titisee-t, elcsodálkoztunk a rengeteg wellness hotelen, amik körbevették. Itt aztán van hely kirándulni az biztos. Ma már leginkábbis semmit sem csináltam, a háziak a lépcsőház földszintjén laknak és mindent megtesznek azért, hogy hálás legyek nekik :) ingyen internetezek a szobámban a laptopomon, és mindezt be is állították nekem. Érik a karácsonyi Tokaji bor... A hőmérséklet amúgy mondjuk szerdához képest itt is jelentősen leesett. Egyes helyeken állítólag már leesett az első hó, mindenszentekre már ide is eljuthat. A németek egyébként nagyon készülnek a november 1-re. Minden élelmiszerboltban árulnak tököt, én persze leginkább a temetőkre leszek kíváncsi, vajon milyen itt a halottak napja....