A leghátsó, homályos csúcsok a svájci és francia Alpok hegyei:
A túra egyébként nagyon kedvelt a németek körében. Sokan csinálják a nordic walking nevű sportot, ami egyfajta hegyi túrázást jelent, de sokan a gyerekeket hozzák kis magaslati levegőt szívni.
Persze nagyon érdekes a növényvilág is, hiszen a köves sziklákon óriási erdők kapaszkodnak, amik ilyenkor ősszel nagyon színesek tudnak lenni. Helyi jellegzetesség az ún. Weidbuchen, ami egy olyan bokor ill. facsalád, ami kifejezetten magas hegységekben él. Nagyon jellegzetes, hogy a koronájuk az uralkodó széljárásnak megfelelően hajlott meg.
Fent, a torony tetején egyszercsak leszólított minket egy hölgyemény, hogy megkérdezheti-e milyen nyelven beszélünk. Mikor mondtuk, hogy magyarul, akkor nagyon felcsillant a szeme, hogy ő épp azon gondolkozott, vajon nem finn-e (kiderült, hogy ő maga svéd) de mégsem volt neki ismerős. De ez mindent megmagyaráz, hiszen a magyar az a finn rokon-nyelve :) Mosolyogva hozzátette, hogy gyönyörű :)
A Seilbahn aljában aztán turista-csalogatónak a helyiek kihozzák aktuális és általuk termelt portékájukat, ami legtöbbször méz, zöldség, gyümölcsök, sütemények, bor, húsfélék, kolbászok és az elmaradhatatlan tejtermékek. Persze, hogy nem bírtuk ki, hogy ne kóstoljunk meg pár dolgot... Egy-egy szelet almás torta, valamint az általam beszerzett Frischkäse schnidlinggel megszórva... Nem kommentálom, beszéljen magáért a látvány ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése