Lazac Kirchzartenben

Ma már nem pusztán látogatóban voltam Kirchzartenben, hanem dolgoztam is. Az istállótakarítás nem egy álom, jó nehéz, de ami utána következik, meg ugye a környék mindent kárpótol. A fizetésben ugyanis benne van az ebéd is Blattmanéknál, akik annyira kedvesek, hogy az ember szerencsésnek érezheti magát, hogy ismeri őket. A menü is igazán fényűző volt: fűszeres, sült lazacfilék, amihez tésztát esznek gombás szósszal és salátát. A saláta paradicsomkarikákból és egy nagyon érdekes, apró levelű ún. Feldsalat-ból állt, amit szerintem valamiféle házilag készített ecetes öntettel is leöntöttek. A Feldsalat különlegessége, hogy leginkább télen nő, nyáron állítólag nincs is... Isteni volt, bár azt hiszem a lazacról sem állíthatom hogy szaladtam volna el inkább ;) Ebéd után valódi mentalevélből készült teát ittunk, hozzá különféle csokis teasütikkel és jót beszélgettünk Németországról és Magyarországról. Sabine megkérdezte, hogy ráérek-e délután, és lenne-e kedvem segíteni Josefnek és Danielának (lányuk, 17 éves) almát szedni. Az egyik földjükön ugyanis néhány almafa csodálatos óriási almákat terem. Ezt az almát aztán kipréselik és valódi almalevet készítenek belőle, amit az egyik cég palackoz, és valószínűleg így el is adják. 100 kg almából kb. 60 liter almalé készíthető, és az eddigi legjobb évben 5000 liter almalevet termettek az almafák :) Az almaléből egyébként legtöbbször szénsavas ásványvíz hozzáadásával ún. Schorle-t készítenek. Remek íze van vízzel és anélkül is ;) Miután mindezért bezsebeltem a fizetésemet, ami nem kevés (...), kimentem fényképezni kicsit, hogy képekkel is dokumentálhassam a látványt. Az egyik paci annyira kíváncsi, hogy azonnal jön, szaglászik és a nyakamhoz dugdosta a fejét meg az orrát :) A környező hegyek csodálatos látványt nyújtanak.
Mindezek után még mindig sikerült emberi időben visszaérnem Freiburgba, hiszen Kirchzartenből az út mindössze negyed óra, az anschluss-bus-ok pedig jóformán félóránként járnak. Elmentem tehát a könyvtárba, hogy a kissé amúgyis szűkre szabott hétvégémbe még majd belesujkolhassak némi tanulnivalót is :) Hazafelé menet pedig benéztem az Archäologisches Sammlungba, ahol az eddigi összes kiállítási katalógus potom pénzért megvehető, és végigsétáltam a kisebb-nagyobb fekete- és vörösalakos kratérok és görög vázák között. Megérdeklődtem a munkát is, melyre a srác heves bólogatással és nagy hadarással adta a tudtomra, hogy persze, épp most keresnek munkaerőt, vasárnap az előadáskor (de. 11-kor az intézet régészei kéthetente előadásokat tartanak) vagy hétfőn meg is kérdezhetem, hogy mikor jöhetek. Azért ez sem válna hátrányomra ;)