Viva Españaaaaa!

Utazás
November 16-án pénteken indultam Spanyolországba, hogy meglátogassam Valenciában erasmusoskodó Gábor barátomat. Nem volt épp bonyodalommentes az eljutás. Több mint egy hónappal ezelőtt vettem jegyet a Germanwings nevű légitársaság honlapján a repülőre, ahol szerettem volna igénybe venni egy nagyszerű lehetőséget, név szerint a Rail&Fly Ticket-et (RFT). Ennek az lett volna a lényege, hogy akciós áron mehetek vonattal Stuttgartba a reptérre, majd 20-án vissza is. A gond ott kezdődött, hogy kiderült, rossz email-t küldtek el nekem, melynek következtében nem tudtam letölteni a jegyemet és így ezt a DB nem tudta elfogadni.
Miután ráadásul még az is kiderült, hogy az első pénteki vonattal sajnos nem érem el a repülőmet (10:00, Stuttgart), egy negyed 1kor induló sokátszállásos vonattal kell mennem, ami a tervezett szerint így is csak reggel 8-ra érne el a reptérre, pedig az út mindössze kétórás....
Ennek tetejébe kezdődött el csütörtökön délután a német vasutassztrájk, ami nem lehetett tudni, hogy mennyire érinti az általam érintett vonatokat...
Szóval kipihenten (egy percet sem aludtam) és jó kedvvel (nem tudhattam, elérem-e egyáltalán a gépem) indultam útnak éjfélkor, hogy a negyed 1-es vonatot elérjem Offenburgig. Ezzel nem is volt gond, majd Offenburgban hajnali 1kor megérkezvén (tök sötét, mínusz 2 fok és zárva a resti) vidáman bevetettem magam egy kis (fűtetlen) váróba, hogy eltöltsek mintegy 3 és fél órát a következő vonat indulásáig (a székek szemből U alakúak, hogy aludni se lehessen).
Négy óra ötven perckor begurult a vonat, melyre helyből felpattantam (a tagjaim teljesen lemerevedtek a több órás mínusz fokos várakozásban) és Karlsruhe-ig utaztam.
A pályaudvaron kiderült, hogy a sztrájk miatt két csatlakozó stuttgarti vonatomat is törölték, így eleve 37 perc késéssel indultam Stuttgart vasúti pályaudvar felé, ahol a helyi S-bahn-nal (ami egy metrószerű gyakran közlekedő vonat) juthattam el a reptérig. A kedves sztrájkoló német vasutasok miatt az S-bahn mintegy félóránként járt, a peronon pedig nem lehetett elférni annyian voltak. Tekintettel arra, hogy ekkor már háromnegyed kilenc volt, olyan hangulatban voltam, hogy ha nem férek fel az S-bahn-ra (a következő fél 10-kor indul és 10-re van a reptéren), akkor valakit biztosan kirángatok belőle... Mondanom sem kell, hogy ez a vonal az egyetem felé közlekedik, így a sok diák hasonló kedves gondolattal méregethette egymást. Megindult a küzdelem a helyekért, én ráadásul bőrönddel, nagyon megszerettettem magam a stuttgarti egyetemistákkal. Végre, 9 óra 6 perckor sikerült elérnem a reptérre, ahol villámgyorsan becsekkoltam, magamba tömtem némi kaját és kutyafuttában még megérdeklődtem a Germanwings-től a RFT sorsát. Természetesen nem tudtak érdemben segíteni, hiszen ezt a számítógéppel kellene megbeszélni, csak én tudom kinyomtatni a saját jegyemet, ők a gépen korlátozott dolgokat tehetnek. Szerencséjükre már nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy rájuk borítsam az asztalt, de helyes kis panasz-szöveget fogalmaztam magamban a feljelentéshez. A repülő 11:30-kor érkezett meg Barcelona fölé, ahol olyan látvány tárult a szemem elé, amit sosem fogok elfelejteni!
BCN
Gábor persze szintén tűkön ülve várt már a reptéren, miután kihámoztuk magunkat egymás nyakából, elindultunk a hostel felé, ahol egy éjszakát töltöttünk. A hostel egy pálmaliget mellett, a város központjában található, így igen kényelmesen utazgathattunk amerre akartunk. Benéztünk a helyi piacra, ahol a kínai gagyi mellett mindenféle tengeri herkentyűkkel és csodás gyümölcsökkel megrakott pultok voltak. Első utunk a katalán régészeti múzeumhoz vitt, ahol legalább kiélhettem magam :) A Szépművészeti Múzeum gyönyörű épületétől kilátás nyílt a város nagy részére, még a tengerpartot is látni lehetett. Az idő gyönyörű volt, és szerencsére csak 6 körül kezdett sötétedni, így elég sok mindent láthattunk. A Sagrada Familia-hoz sajnos már csak este értünk el, és eleinte kivilágítva sem volt. A kísérteties látvány ellenére engem mégis inkább egy nagy grillázstortára emlékeztetett, a templom tornyain mintha cukormáz csordogált volna, olyannak hatottak a díszítések. A kivilágítás után már jobban látszódott mindez. A templomot Antoni Gaudi tervei alapján 1883-ban kezdték építeni, majd a spanyol polgárháború alatt a tervek mintegy fele, a műhely és a templom egy része is elpusztult. Az épület nem készült el Gaudi haláláig, így évekig befejezetlenül állt, majd nagy pályázatok kiírásával elkezdték befejezni, ami még elég sokáig el fog tartani. Nehéz leírni az élményt, amit a templom ad, különös, teljesen szokatlan és gyönyörű. A belseje is egyelőre építkezés, de azért a felső pillérek, oszlopok különlegessége, valamint a színes üvegablakok nagyszerű látványt nyújtanak.
Sajnos, mivel a buszunk hamarosan indult Valenciába, csak gyors látogatást tehettünk a Güell-parkban, ami szintén Gaudi műve. Elképesztő fickó lehetett :)
Valenciába az út 4 és fél óráig tartott. Lankás dombok, mindenütt mandarin és narancs ültetvények, olajfák mellett mentünk el, és nem hagyhatom ki a jellegzetes mediterrán villákat sem.
Valencia
A szombat esti bulin a fiúk lakásán rendkívül színes volt a társaság, a szó szoros értelmében :) Néhány náció a teljesség igénye nélkül: magyar, cseh, francia, belga, spanyol, filippino, venezuelai, columbiai, német, perui......... és még sokan mások ;)
Vasárnap, mivel az előző napi bulit ki kellett kissé heverni, csak délben indultunk útnak, hogy megnézzük a tengerpartot és a város többi részét. A tengerpart egy sétánnyal kezdődik, amit pálmafák szegélyeznek, a bejáratnál rögtön meg lehet kóstolni a jellegzetes spanyol italt, az horchata-t, ami a chufa nevű fa mogyoróra emlékeztető gyümölcséből készül. A horchateriák(mint a cafeteria :D) Valenciában már nagyon régtől nagy népszerűségnek örvendenek. Ahhoz sajnos már a tenger hőmérséklete nem volt elég, hogy meg is fürödjek (bár a kinti még mindig 24 fok volt) de lábat lógattam és kagylókat is szedtem a partján :) Este jártunk egyet Valenciában, a városban, ahol a gyönyörű főleg világos színű épületek között itt-ott pálmakertek húzódtak, majd eljutottunk a Plaça de la Mare de Déu nevű térre, ahol láthattuk azt a templomot, ahol a reconquista után először tartottak misét.
A valenciai katedrálist 1262-ben kezdték építeni. A városban egyébként sok helyen maradt meg a középkori városfal, valamint két helyen annak kapui is láthatók.
Külön érdekesség még, hogy a Turia nevű folyót, mely a városon haladt keresztül, a sok árvíz miatt elterelték, és régi medrében parkokat alakítottak ki csodálatos növényekkel.
Sagunto
Hétfőn délelőtt a római kori város, Saguntum mai formáját, Sagunto-t (katalánul Sagunt) néztük meg, mely mindössze fél óra buszozásra van Valenciától. Persze amilyen az én formám, pont a hétfőt választottuk, amikor tudhattam volna, hogy a múzeumok zárva vannak, de nem volt nagy érvágás, tekintve, hogy a város jóformán folyamatosan épült rá a korábbi periódusokra, így az utcákon sétálva itt-ott belebotlunk néhány régi emlékbe :) Legelőször említésre méltó a porticusos tér (Plaça Major), ami a középkorban a település kereskedelmi központjaként üzemelt, de a felhasznált oszlopkból és a tér alakjából ítélve a római Forum is ilyen lehetett. Elképesztő módon a ma is használt épületek oszlopai a legkülönbözőbb korokból származtak, voltak római, középkori és teljesen újkori oszlopok is vegyesen. Ez egyébként jellemző volt az óvárosra, hogy a régi épületeket ma is lakják, még akkoris, ha már majdnem rájuk szakad....
Saguntum legszebben megmaradt római épülete a Theatrum, egy félszínház, melyet a város feletti sziklás dombba vájtak bele. Az építményt "sajnos" a modern korban valószínűleg használat miatt teljesen átépítették és felújították, így a régi padsorokból alig látszik valami. De azért így is lenyűgözött. Nem hagyható ki a felsorolásból a Diana-templom sem, ami állítólag az I. század remeke, bár az állapota elég elkeserítő volt, összesen egy fal, aminek az alja antik (nagyméretű kváderek), a közepe középkori (kő és tégla), a teteje pedig mai (tégla). Sagunto-ban szintén találunk egy elterelt, netán kiszáradt (?) folyót, aminek a medrében egy római kori híd két pillérének valamint az egyik hídfőnek a maradványai láthatók. Állítólag valahol egy aquaeductus (római vízvezeték) romjai is megvannak még, ám azt hosszas sétával sem találtuk meg. Az egyik utca mentén az amphitheatrum kapuja is elvileg látható, de ha az a körbekerített építkezés volt az, amit azon az utcán láttunk, akkor csak elvileg. A város fő látványossága mégis a domb tetejére épült, óriási mór erődítmény, amelyet a muszlimok a VIII. század környékén építettek. Ekkoriban volt ugyanis az Ibériai-félsziget iszlám megszállása, melyet hosszú évszázados harcok során sikerüt csak leverni. A félsziget "visszavétele" a muszlimoktól a reconquista. Sagunto egyébként tele van templomokkal, csendes kis utcákkal, gránátalma és pálmakertekkel, ugyanakkor a város modern részében nagy a pörgés, számos bolt és forgalmas utca található. Ideális tehát, hogy ideköltözzek ;) Az emberek nagyon kedvesek voltak, mikor látták, hogy kissé tanácstalanul böngésszük a térképet, többen is odajöttek, hogy megmutassák nekünk, merre van a "castello" :) Egy helyi étteremben ebédeltünk mindenféle tengeri bigyókból készült ételt, tintahal karikákat, "gamba" nevű rákot, kardhalat. Azért ebből a kardhal ízlett a legjobban :)
Estefelé indultunk vissza Valenciába, de még a buszmegállóban összefutottunk két fickóval, akik meghallván beszédünket, bemutatkoztak, hogy ők is magyarok :) Kicsi a világ. Este Gáborral a tengerparton az egyik étteremben vacsoráztunk, a helyi híres paella Valenciana-t. Isteni finom volt! Mikor visszaértünk a lakásba, még beszélgettünk kicsit Honza-val (cseh) majd két óra alvás után útnak indultunk a buszmegálló felé. A busz BCN-be négykor indult, így el kellett búcsúznom Gábortól és Valenciától (meg a pálmáktól, tengertől stb stb...) és szomorkásan indultam "haza" Németországba :)
Képek
Gyümölcsösstand a barcelonai piacon:

Halas stand ugyanitt:

Ízelítő a barcelonai múzeum tárlataiból:

Barcelona látképe a Szépművészeti Múzeumtól:

Valencia:

Valencia katedrálisának tornya:

Horchateria Valenciában: