Basel, Mainz, Kirchzarten...

Mikulás és Basel
Szerdán délután 5-kor megérkezett Zoli, sajnos már sötétben, úgyhogy a városnézés a karácsonyi vásárra korlátozódott :) De örültünk egymásnak és megvolt a mikulásos ajándékosztás. Megkaptam az anya által kötött gyönyörű pulóvert és a hugom által vásárolt csini felsőt is. Zolitól pedig stílusosan aszalt gyümölcsöt (csokit nem akart venni, nem értem miért :)) és egy nagyon szép gyertyát kaptam. Én pedig az ölébe borítottam a rengeteg szakirodalmat amit jártamban keltemben vásároltam :) Másnap, miután hazaestem Nuber előadásáról, ellátogattunk Basel-be, Svájcba, ami Freiburgtól mintegy egyórás vonatútnyira van, nekem pedig a szemeszterticket miatt negyedannyiba került a jegy. Nagyon megérte... Csodálatos város! Minden sarkon találni Victorinox bicska-boltot néha kissé különc és extrém kínálattal. A svájciak irtó érdekesek. Azon túl, hogy beszélnek németül, franciául, általában még olaszul is, van egy saját, kissé keverékre emlékeztető nyelvük. Mókás az utcán fel-felismerni, hogy ezt a nyelvet, habár nagyon hasonlít a franciára és a németre, mégsem értjük :) A Rajna halad keresztül a városon, partján egymást érik a szebbnél szebb ún. Fachwerk-stílusú házak. Ezek az épületek a középkor folyamán, főleg a 14-16. században voltak nagyon kedveltek ezen a vidéken. Egy kisebb mellékutcán felfelé vezet az út a baseli Münster-ig, amely egy olyan középkori katedrális, melynek a 9. századból van a legkorábbi előzménye. Az évszázadok során jól kinőtte magát, csodálatos templom lett belőle, mellette a Pfalz, egy kis kilátótér a Rajnára, a város másik felére és a hidakra. Lenyűgöző látvány! Külön kellemes meglepetés volt a katedrális kisboltjában ülő pénztáros néni, aki spontán megkérdezte magyarul, hogy magyarok vagyunk-e... Kiderült, hogy Magyarországon született és nagyon jól beszél magyarul :) Röpke városnézés után bevetettük magunkat a történeti múzeumba, amely egy szintén régi templomépületben kapott helyet. A főleg magángyűjteményekből származó kiállítási tárgyak között olyan extra dolgok is megtalálhatók, mint a carneol-ivókehely, vagy a mogyoróhéjba festett passió jelenet 1500-ból. Egy középkori freskósorozat a baseli haláltánc mókás jeleneteit örökítette meg. A falfestményeket szintén ebben a templomban találták. A téma kedvelt volt a középkorban, és az emberek halál utáni egyenlőségét szimbolizálta. A jeleneteket kis figurákkal tették szemléletesebbé a kiállításban. A karácsonyi vásár és kivilágítás millió turistát vonz a városba, a világ minden tájáról. A főbb tereket és épületeket égőkkel díszítették, így a város szinte fényárban úszik.
Mainz
Dec. 6-án pénteken Mainz-ba látogattunk, Rheinland-Pfalz tartomány egyik legszebb történelmi városába. Minket leginkább a híres RGZM, a Römisch-Germanisches Zentralmuseum érdekelt, ami a Kurfürliches Schloss-ban, a barokk választófejedelmi palotában kapott helyet. Mainz már a római korban is jelentős, Mogontiacum nevű város és legiotábor volt. A leghíresebb lelőhely Mainz-Weisenau, amit az ókorosok egy sisaktípusról is ismerhetnek :) Ennek a leletei azonban a mainzi Landesmuseumban vannak kiállítva, úgyis, mint a híres Jupitersäule. A város római kori emlékei közé tartozik a színház, melyet a vasútállomás építésekor sikerült megtalálni és most is ásatást folytatnak rajta, valamint a Hilton szálloda építésekor napvilágra került öt hajóroncs, melyeket a Schiffarts Museum-ban helyeztek el. Itt nem csak az aktuális leleteket lehetett megnézni, de a múzeum a római, főként folyami hajózás számos emlékét bemutatja. A városban született Johannes Gutenberg, akinek szobra van állítva az egyik téren, valamint múzeum is bemutatja az akkori könyvnyomtatást. A történelmi belvárosban sétálva az ember megcsodálhatja az 1600-as években épült Fachwerk-házakat, különösen a Kirschgarten híres és szép. Innen már láthatók a Kaiserdom, Mainz óriási katedrálisának tornyai. A három épségben megmaradt birodalmi dóm egyike, vörös homokkőből épült óriási templom, melynek előzményei szintén a korai középkorra nyúlnak vissza. Tövében rendezték be a karácsonyi vásárt, ahol meg kellett kóstolnunk a régió egyik hírességét, az almaborból készült forralt bort, amit szép, kék bögrékben kaptunk, melyeket természetesen haza is hozhattunk egyfajta szuvenírként :) Hazafelé menet sajnos már csak kívülről nézhettük meg a St. Stephan Kirche-t, melynek üvegablakait Marc Chagall tervei alapján készítették.
Kirchzarten, St. Joanneskapelle
Ma délelőtt Kirchzarten-ben jártunk. Már múlt héten bejelentettem a háziaknak, hogy most szombaton szeretnénk megnézni a templomot (katolikus), lehetőleg a falfestményekkel együtt. De amit láttunk, az felülmúlta azt, amit gondoltam... A pici templom mennyezete festett famennyezet, nagyjából a 18-19. század fordulóján készülhetett. A padláson pedig eredeti, 1500 körülről származó falfestmény-részletek maradtak meg. A szomszéd néni, Margaret, 76 éves és több mint 50 éve gondozza a templomot, takarítja, gyomlálja a kertet. Épp a padláson tett-vett, mikor a pókhálókat leszedve festmény nyomait figyelte meg. A régészek ki is jöttek, és megállapították, hogy a festmények mintegy 500 évesek, és Krisztus keresztről való levételét és siratását ábrázolják. Az alsó szinten két szentet, Szent Jánost és Szent Margaretet ábrázoló, ezekkel vsz. egykorú falfestmény is látható. A falon függő szentképet egy család ajánlotta fel a templomnak, ami csodás módon menekült meg egy árvíz alkalmából egy házból.