Egy csodás "tavaszi" délután :)

Úgy látszik szokásommá válik, hogy mindig csak akkor írok, mikor jó idő van és a hangulatom is tavaszias. Igazán remek hely ez, ahol január közepén egy szál széldzsekiben lófrálnak az emberek, csicseregnek a madarak és zöld a fű. Kirchzarten-be menet a fenyveseket nézegetve még azt is látja az ember, hogy mely fák kezdték máris el növeszteni az új ágaikat, ezeknek ugyanis friss zöld színük van. Egyszóval, gyönyörű nap volt, a munka végeztével befeküdtem Jeany mellé a szalmába és együtt élveztük a melegséget. Később Josef jött ki a házból, és kérdéseimre válaszolva elmesélte, hogy házukat és a hozzá tartozó istállót az 1820-as (!!!) években építették. A házat persze már sokszor felújították, ezért kívülről ez már csak annyiban tükrözi a hagyományos építkezési szokásokat, hogy sokemeletes, nagyon nagy és nem csak egy család lakik benne.
Az istálló azonban igazi kuriózum. Ún. alles unter einem Dach, ami annyit tesz, minden, egy tető alatt. Ez lényegében azt jelentette, hogy az összes gazdasági helység, az istálló és gyakran a lakóépület is egy óriási tető alá volt rendezve. Az egyes helységek funkciója ebben az esetben nagyon megváltozott. Az épület külseje és alapszerkezete azonban a régi, úgy is mondhatnánk, eredeti. A ma ittlakók számára azonban ez csak annyit jelent, hogy a faanyag korhadt, szúrágta, a tetőt tartó deszkák tönkremennek. Ezek kicserélése sok időt, munkát és pénzt igényel, ezért ahol lehet, megspórolják és lebontják a használhatatlanná váló részeket. Abban az istállórészben, ahol ma a pónik laknak, valaha teheneket tartottak. A helység menyezete nagyon alacsony, ami azért jó, mert nem kell ablakot tenni rá, így sokkal jobban tartja a meleget, mint a magas terek. Felette egy nagyon érdekes hosszúkás balkon, vagy gang látható, kissé díszesebben faragott oszlopokkal. Teljes elragadtatásomra itt lakott a szolga, azaz a Knecht (női formája Magt), aki az állatokat vigyázta és ellátta, esetleg fejte a teheneket. A szobákhoz vezető lépcsőt Josef elbontotta, de egyszer úgyis kikövetelem, hogy feljuthassak, és közvetíthessek egy több mint 150 éves "hálószobasorról" :) A szobákhoz kicsiny ablakok járultak, és a tehénistállóhoz való közelsége miatt semmi szükség nem volt plusz fűtésre. A teheneket régen az udvarra nyíló elkerített kis térre engedték ki, itt voltak az itatók, hiszen az istállón belül itatóvályút nem látni. Az ajtófélfa két nagyméretű mélyedése mutatja az egykori itatók helyét.
A mai lóistálló menyezetét szintén Josef bontotta el, hogy kellemesebb legyen a levegő a nagyobb testű és igényesebb lovak számára, de ez a helyiség egykoron disznóól (Schweinestall) volt, padlásterének egyik oldalán szintén kicsiny szobákkal. Ezek ma már nincsenek meg, de mementójuk, az ajtó és az egyik oldalon egy sor pici ablak jól szemléltetik a régi időket.
Még a végén az áhított néprajzi gyűjtés is meglesz a dologból, nagyon dolgozom rajta, eddig a nyelvi korlátok miatt nem mertem belefogni, de Josef meséjét egész jól megértettem. Reményeim szerint a nagymamát is megszólaltatom, de vele nehezebben boldogulnék az erősebb dialektus miatt. Talán Sabinéék egyszer segítenek :) Jövő hét hétvégére végre megbeszéltem egy lovasórát, amennyiben az időjárás is kedvezni fog...