Fekete-erdő és Donauwelle

Első napom volt ismét a munkában, pacik között Kirchzartenben. Az idő nagyon jó, bár most már nem sütött úgy a nap mint tegnap, de a 8 fokkal így is elégedett lehetek :) Jó volt újra látni az állatokat, igazán ezt tudnám magamnak elképzelni (persze ha nem régész lennék): egész nap állatokkal foglalkozni, nyuszikákat simogatni, kutyával játszani, kecskékkel szimatoltatni az arcom
és persze lovazni minden mennyiségben. Sabine nagyon örült mikor meglátott, majd pedig megmutatta házuk legújabb lakóját, Oley-t, a lehajló fülű nyuszit :) Közben degukat etettünk, én pedig rendületlenül kényeztettem a macskákat és a nyulat. Az ajándékok is nagy sikert arattak, leginkább az Erős Pistát forgatta mindenki, bár megkóstolni nem volt merszük, és a könyvet lapozgatták, körben az asztalnál, mindenki kérdezett valamelyik neki tetsző képről. Ez hol van? Magyarországon ilyen sok a beépítetlen, erdős vidék? És ez kinek a tulajdona? Szóval felkeltettem az érdeklődést kicsiny hazám iránt. Az ebéd utáni desszerttel pedig Maria nagymama ismét levett a lábamról... Egy speciális recept alapján készült sütivel ismerkedhettem meg: Donauwelle, azaz Duna-hullám. A német édességek immáron végképp meghódították a szívemet. Akik tömény csokival locsolnak le egyébként meggybefőttel és vanílilapudinggal készült kakaós piskótatésztákat, háááááát.... Szóval isteni, ajánlom az otthoni elkészítéssel való próbálkozásokat, bár magyar nyelvű receptet egyelőre nem találtam hozzá. Majd fordítok ;) Sabine sajttortája is megállta a helyét, és nevével ellentétben, bár azt gondolnánk, hogy sós íze van, citromos túrószerű édes töltelék van a tésztán, majd sajttal jó vastagon beszórva megsütve. A harmadik képen a lovarda hátsó része látható, háttérben a most különösen feketének látszó Fekete-erdővel :)
Hazafelé menet Orsi és Mara hívott egy kis mászkálásra, hiszen beköszöntött a leárazás és kiárusítás szezon, amikoris szoknyák és blúzok 2500 forintnyi euróért kaphatók kiváló üzletekben. Szimpatikus :) Mara, egy düsseldorfi fogorvoshallgató lány, ide jár Freiburgba, és szeretne utánam ebbe a lakásba költözni. Az ő lakása amit bérel nem éppen összkomfortos, és Orsi annyit mesélt már neki az enyémről, hogy most eljött és meg is csodálta. Beszéltünk a főbérlőékkel akik szokás szerint igen kedvesek voltak, és persze költözhet.