Víder in dojcsland

Nos, hogy én is szárkózzam kicsit az időnek megfelelően, Boldog új évet kívánok mindenkinek akivel nem sikerült volna találkoznom abban a kis időben amit otthon töltöttem. Tegnap este, némileg kalandosan sikerült visszakeverednem Freiburgba, ahol csodálatos plusz 8-10 fok (nyílik a hóvirág!!!) várt a magyarországi mínuszok helyett :) A repülőút mindenféle komplikációtól mentesen telt, ablak mellett még Bázel fényeiben is gyönyörködhettem. Az előttem ülő úr úgy fészkelődött az ülésében, hogy majd kiszakadt és attól féltem az ölemben köt ki, a hátam mögött ülő kislány pedig az első fél órában folyamatosan ismételgette, hogy "kakilni kell!!! kakilni kell!!!", az utolsó félórában pedig artikulálatlanul visított, hogy fáj a füle (az ereszkedéstől bedugult neki). Én pedig Márait olvastam :D A vadiúj bőröndöm teljes épségben úszta meg első repülős kalandját, aminek külön örültem. A régi bőröndöm ugyanis már nem bírta a gyűrődést, és Budapestre érve darabjaira esett szét :) Nos, sajnos elég kései időpontban indult a repülő, de így legalább be tudtam íratni még néhány jegyet az egyetemen is, illetve mehettem asztalt borogatni az Erasmus irodába, ahonnan jó szokás szerint idegbajjal távoztam. Zárójelben jegyzem meg, hogy aki ELTÉn akar erasmus ösztöndíjra menni, az eddze fel kötélvastagságúra az idegeit és készüljön fel még az atomkatasztrófára is.
Tehát sikerült 19:45 perckor kikeveredni a francia határról, ami nem volt zökkenőmentes, mert a határőr srác, aki persze a francián kívül semmilyen nyelven nem értett, valamiért nem fogadta el a személyimet, lelkesen ismételgetve a "Hungary, hungary" szót, hiszen ezt le tudta olvasni a kártyáról. Azt nem tudtam meg, mi volt a baja vele, de aztán elé nyomtam az útlevelemet (ami még szerencse hogy nálam volt...) akkor hosszas fejcsóválással és nézegetéssel végül átengedett. A szitu már csak azért is érdekes volt, mert a mögöttem jövő magyar lány útlevelével is ezt csinálta, egy másik, kettős állampolgár magyar-francia hölggyel úgyszintén. Talán kerestek valakit... Az abszolút tanulság azonban: lehetőleg mindig vigyünk magunkkal útlevelet!
Mivel konstatáltam, hogy nyolc órakor csak szombaton és vasárnap megy busz, hétköznap pedig 19:30kor és 21:15kor, szóba elegyedtem az imént emlegetett magyar lánnyal, akiről mellesleg kiderült, hogy már négy éve él Freiburgban, ő is erasmus ösztöndíjjal kezdte a SOTEn, majd mivel itt ismerkedett meg a barátjával, aki már régebb óta Freiburgban élt, átkérette magát és most itt laknak :) Nagyon mókás helyzet volt, majd pedig mivel érte jött Zsombor, a barátja, engem is hazavittek!
Itthon paradicsomi állapotok fogadtak, a főbérlőék már reggel 7-kor fúrni-faragni kezdtek a szomszéd lakásban, azóta is kalapálnak, hurcolkodnak és nagyon hangosan beszélgetnek, néha még énekelnek is, úgyhogy remekül ki tudtam magam pihenni, nem mellesleg pedig észrevettem, hogy az egyik sarokban átfúrtak az én szobámba és átdugtak egy csövet: egyrészt jól esett volna, ha értesítenek, másrészt pedig dzsuvát csináltak a sarokba, amit eszük ágában sincs porszívóval kitakarítani innen, majd oldjam meg én a kis seprűimmel...
Ma egyébként leginkábbis nincs kedvem kimozdulni, szendvicseim tegnapról még megvannak, teám van, bár méz nincs hozzá, és a még anyu által küldött porleveseim is itt mosolyognak a polcon. Szóval semmi kényszerítő erő :) Amúgyis délután 4-5 felé találkozom Orsival, útközben pedig be tudok vásárolni és a kikölcsönzött könyvet is visszadobhatom a könyvtárba.