Todtnau

... ist wunderschön :) Vééégre, kirándulás! A félév lezárultával Orsival úgy döntöttünk, hogy a jó idő örömére kicsit kiruccanuk Freiburgból egy közeli kis város, Todtnau látnivalóit megnézni. Természetesen nem tudtunk mindent bejárni, már eleve kalandosan lyukadtunk ki Todtnauban, mielőtt Freiburgban kiderült, hogy az internetes buszmenetrend ellenére nem megy busz, el kell menni Kirchzartenbe, ott pedig a vasútállomáson lévő információs hölgy rossz busszra szállított volna fel minket, ha meg nem kérdezzük a sofőrt biztos ami biztos alapon, hogy tényleg odamegy-e... Nos, meg kellett állapítanunk, hogy ritka ostobán mennek a buszok hétvégén, és másfél órát kellett várnunk Kirchzartenben, mire indult az a busz, amelyik nekünk kellett.
Todtnauról tudni kell, hogy több helyszínből áll és szinte minden híres valamiről. A város előtt magasodik az ún. Todtnauberg, ami a maga 1020 méteres magasságával már helyből nagyobb mint a Kékes, és mellesleg lélegzetelállító a kilátás. A "hegy" teteje tele van a jellegzetes fekete-erdei házakkal, valamint utcánként átlagosan 20 Gasthaus-szal, hotellel és étteremmel. Egyébként minden nagyon csöndes, hiszen ma mindenki a sípályákat koptatta aki tehette. Nem mondom, volt hó, és a sípályák elég hívogatóan néztek ki, ráadásul a buszmegállók szinte minden esetben a pálya aljára estek, így az ember csak leszáll, megveszi a kis jegyét és már szelheti is a havat. Todtnauberg után következik Aftersteg, ami üvegfúvó "kunyhójáról" híres, ami valójában egy bazinagy faház, ami valamikor a 19. század folyamán épült. Ma is kiállítótér van berendezve és egy valódi üvegfúvóműhely, ahol megfelelő időpontokban meg lehet nézni, hogyan is készítettek üvegtárgyakat a régi időkben. Nagyon látványos! És végül maga a város, ahova sajnos időhiány miatt már nem jutottunk el.
Szóval Todtnaubergről lecsordogálva az ember igazi kis erdei utakon járva éri el magát a vízesést, a Hangloch-Wasserfall-t, ami a maga 97 méteres magasságával Németország legnagyobb vízesése. Hát, lenyűgöző látvány volt... A vízcseppek csillogtak a szikrázó napsütésben, és azokon a részeken, ahol a víz magasabbról zúdul alá, szivárvány is volt :) A vízesést követve az ember szebbnél szebb kilátásban gyönyörködhet a közeli hegyekre, a Fekete-erdőre. Végül, a vízesés tövében kis fekvőpadokat állítottak fel, amiken kényelmesen, relaxálva gyönyörködhettünk a látványban. Tudnak élni ezek a németek :) Az utat követve egy büféhez értünk, ahol a képeslapok és térképek mellett sültkolbászt és sütiket árultak, kis kiülős résszel, igazán hangulatos volt. Sajnos haza kellett jönnünk az utolsó előtti busszal, ami nem is olyan későn, fél négykor ment, ez is jól mutatja milyen nagy közlekedés van. A busz mellesleg a leglehetetlenebb helyeken kanyarog, és útközben is megcsodálhattuk a kis, sokszor pár utcából álló falvakat, amelyekben mind a jellegzetes nagy fekete-erdei házak sorakoztak.

Relaxálás a vízesés tövében

Glashütte, azaz "üvegkunyhó"
Kiállítás a Glashüttében