Franciák, németek, svájciak... és két magyar ;)

Gábort ma reggel felpakoltam remélhetőleg élményekkel meggazdagodva az Euroairport felé menő buszra. Nem állíthatom, hogy az időjárással messzemenően megelégedtünk, de azért sikerült "valahogy" elütni az időt :)
1. nap: Freiburg, Titisee, Németország
Szóval első kalandunkat az esőre hajlamos, ám így is kellemes időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy Freiburgban és környékén szerezzük meg. Ezért felkerekedtünk, megnéztük a várost, minden részét amiről eddig én is tudtam, aztán a gasztronómiával ismerkedtünk. Na, mielőtt mindenki megijed, hogy lisztlevessel és társaival mérgeztem a Gábort, meg kell nyugtatom mindenkit, hogy korántsem erről volt szó ;) Beültünk ugyanis Freiburg egyik csinos kis cukrászdájába, ahol egyébként még én sem voltam, de azt hiszem talán jobb is, mert az tuti, hogy a hordóruhát készíthettem volna magamnak egy idő után. Az édességek olyan tömegét árulták, hogy a választást megkönnyítve fekete-erdő tortát kértünk, különben zárásig toporogtunk volna az üveg előtt. A pultok mögött kis piramisokba rakva különböző ízű csokigolyók sorakoztak, alkoholos, gyümölcsös, fehércsokis, feketecsokis, kávés és még ki tudja milyen ízzel. Mellettük foglaltak helyet tálcákon a vastag csokiba mártott fekete-erdei meggyszemek, vagy valami ilyesmi golyó alakú gyümölcs, "sajnos" a csokiréteg miatt nem látszott rendesen :D A következő pulton torták sorakoztak, hátul pedig igényesen elrendezett táblás, szív alakú, húsvéti stb. csomagolt csokoládékat láttunk. Gábor arca azonnal felderült mikor felfedezte, hogy jééééé, alkoholos a tejszínhab!!! Amire ugye én már Donaueschingenben is felfigyeltem. Rögtön elhatároztam, hogy a szüleimet ide el kell hozzam, remélem nem adjuk el a kocsit és a lakást utána :D
Délutánra egészen kitavaszodott az idő, többet sütött a nap, de azért fújt a szél, úgyhogy elmentünk vonattal a Titisee-hez, ami ismét nagy sikert aratott a mögötte húzódó festői hegyekkel és a benne úszkáló mindenféle madárral. A legmaradandóbb élményt a Kákalaki Akkával való találkozás okozta ;) Még nem láttam élőben, saját élőhelyén vadludat, gyönyörű :)
2. nap: Basel, Augusta Raurica, Svájc
egy római koros számára igen nagy büszkeség kimondani, hogy jártam ott :) Valójában két település, Augst és Kaiseraugst területén, némileg elszórva rengeteg római kori lelőhely, épületek és egyéb létesítmények foglalnak helyet, melyek nagy hírét és sűrű látogatottságát a svájciak annak rendje és módja szerint használnak ki. Persze kisebb nehézségek árán jutottunk el Baselből egyáltalán Augstba, nade hát a svájciak csak így tudnak közlekedni :) Szóval már a megállótól folyamatosan táblák irányítanak, mi merre található ésMég pár héttel ezelőtt sikerült rávennem Gábort, hogy menjünk el a híres római kori városba, Augusta Rauricába, amely Basel mellett mintegy 10 percnyi buszozásra található, és mondhatni hány perc amíg az ember gyalog kényelmesen odasétál. Az amphitheatrumot sajnos csak kívülről láthattam, mert felújítási munkák miatt nem volt látogatható, de mellette került elő egy római kori szentély vagy templomépítmény meglepően sok része. Augusta Raurica "központját" egy csodálatos, lélegzetelállító római színház alkotja, emellett rendezték be az ún. Römermuseum und Römerhaus nevű komplexumot, ami egy nagyon szép, oszlopos épület. Itt helyezték el az Augusta Rauricában előkerült római emlékek nagy részét, és mellesleg felépítettek mellé egy teljes római házrekonstrukciót, úgyhogy sajnos csorgott a nyálam elég rendesen. Mivel ebédidőre bezárt a múzeum, mi is némi táplálék után néztünk, aminél mi sem lehetett egyértelműbb: egy Römerhof (római udvar) nevű olasz pizzériában :) A pincérek is olaszok voltak, a berendezés annak rendje és módja szerint tele volt giccses római szobormásolatokkal, a plafonon a város térképe és a lelőhelyek. A bort rekonstruált római üvegedényekben szolgálták fel, és igazán hangulatos nevű ételekkel kecsegtettek, mint a pizza Augustus vagy a pizza triumviratus. Augusta Raurica példáját jól mutatta, hogy az étterem dugig volt. Ebéd után továbbálltunk és megcsodáltuk a basilicát, a forum maradványait és a curia (tanácsterem) épületét is. A curia egyébként nagyon szépen fennmaradt, pincéjében mozaikkiállítást rendeztek be, ami abból állt, hogy a városban előkerült római kori mozaikpadlókat restaurálták és a falon felfüggesztve mutatták be. Ekkor ért bennünket az egyik első sokk. A pincébe csak úgy be lehetett sétálni. Nem védte semmi és senki. Kinyitják az ajtót, menj be, nézz szét, ha épp iskolás csoporttal vagy akkor ültesd le őket az ott felsorakoztatott székekre. Egy teremőr nincs, semmi. És a mozaikokhoz mégsem nyúl senki. Nem festi őket össze, nem rongálja meg őket senki. A székeket sem viszik el és a szekrénysort sem, ami a ruháknak van felállítva. Senki sem bántja a kiállítást...
A curia mellett edényégető kemence rekonstrukciója, valószínűleg egyébként nyáron az igazi élmény erre járni, mert akkor nagyon sok programmal várják a látogatókat, kis római kovácsbemutató, kenyérsütés, edényégetés stb. Ezután következett egy rekonstruált fürdőrészlet, csak hogy el tudd helyezni, hogy hogy is nézett ki a terrazzo padló, mi az a hypocaustum oszlop. A következő épület egy ún. unterirdisches Brunnenhaus, ami lényegében egy föld alá süllyesztett forrásban berendezett fürdőszerű épület volt. A maradványok mögé óriási plakátot függesztettek, hogy hogyan is nézhetett ki az egész (valamiért ezt sem firkálja össze senki... ki érti ezeket a svájciakat???). Mindenesetre csodálatos élmény :)
Az ebédszünet leteltével bementünk a múzeumba, ahol már az első tárlótól kis híján hanyatt vágódtam a küszöbön. Augusta Rauricában ugyanis előkerült egy ezüstkincs, ami már egyébként járt Magyarországon, valami 10 évvel ezelőtt Aquincumban is bemutatták. Hát, a lélegzetem is elállt. A kincs főképp edényekből és óriási tálakból állt, egy-egy darab súlya a 7 kg-ot is eléri. A késő római korban, valószínűleg az alamannok támadásainak hatására ásta el tulajdonosa egy szalmával kibélelt faládában, amit aztán 1961-ben találtak meg egy kotrógéppel, planírozás közben. Persze a szomszéd telken már korábban is kerültek elő tányérok, amiket a tulajdonos ezen alkalommal odaadott (!!!!!!!!!!!!!!!) a régészeknek. Azért a tányérokon kívül, és azon kívül, hogy próbáltam a számat csukvatartani, azt is sikerült megfigyelnem, hogy az összes vitrinben, és nem csak az ezüstkincs vitrineiben, hanem azokban is, amelyekben csak kis agyagfigurák voltak, kicsi műszerek mérték a levegő páratartalmát és a hőmérsékletet. Azért ilyenkor fojtogat egy kisebb sárga irigység... A kiállítótér mellett egy ajtó vezetett a múzeum másik részébe, a felépített római házba (domus), ahol először egy kis atrium-ba érkezünk (belső udvar), onnan nyílnak a különböző helységek, étkező, hálószoba, mosdó stb. Szóval elég nagy hatást tett rám az egész. Meglátogattuk a Rajna partján épült korarómai erődöt, ahol az ezüstkincs előkerülési helyén felállítottak egy eszközt, amelybe ha belenéz az ember, akkor a kincset látja 3D-ben.... no comment. Kaiseraugstban egy lakópark építése közben sikerült megtalálni a római kori városfalat és mellette egy téglaégető kemencét, amelyből nagy vitrint készítettek. Bemenni nem lehet, de az üvegek előtt táblák, leletek, belül pedig egy igazi, nagy római téglaégető kemence :) Először láttam életemben római téglaégető kemencét :) Ezen a környéken került még elő a városfalhoz tartozó keleti kapu és egy sírépítmény, amelyeket együtt mutatnak be egy állatparkkal, amiben az ember megismerkedhet a római korban is élt háziállatokkal :) Voltak kecskék, barik, szamár meg mindenféle!
Hazafelé már könnyebben jutottunk, mert Kaiseraugstban csak felszálltunk a vonatra, ami Bázelig vitt, onnan meg már visszataláltunk. Csak a poén kedvéért egy másik hídon mentünk, aztán pedig végig a Rajna partján... Ezt a látványt nem lehet elfelejteni.....