vagyok :) Hányan mondhatják el magukról, hogy a Fekete-erdő hegyei között, igazi western-nyeregben, gyönyörű quarter horse-on lovagoltak??? Ez az igazi élmény, fantasztikus volt! Már hetek óta tervezgettem, hogy a fizetésem helyett inkább lovagolnék. Egy idő után, mikor az ember hónapok óta istállót takarít és egyre közelebbi kapcsolatba kerül a lovakkal és az állatokkal, kialakul az igénye egyszerűen annak, hogy már nem csak alulról szeretné nézni a dolgot. Februárban tehát bejelentettem igényemet a dologra, amit Sabine nagy örömmel fogadott, de valahogy az időjárás sosem engedte, hogy megtörténjen a nemes esemény. Míg végül ma kegyesek voltak az istenek, és a fenyegető fekete felhők ellenére nagyon kellemes időjárással örvendeztettek meg :)A lovam, Skippy lett, aki Sabine saját lova, nagyon jól idomított, fajtiszta gyönyörű quarter horse kislány. Mivel már nagy tapasztalatokat szereztem az állatok ki- és behurcolásában, mezőre kivitelében és behozatalában, a feladat ezen része nem okozott gondot. A munka nagy része abból állt, hogy újra visszatérjenek régi lovas élményeim (gyorsan ment ;)) és hogy rájöjjek és megszokjam a western stílusú lovaglás sajátosságait. Hozzáteszem nincs nagy különbség, gyakorlatilag csak a lószerszám teljesen más :) A kantár két, egymástól független szárból áll, amit keresztben át kell vetni a ló nyakán. A nyereg volt talán a legszokatlanabb, az elején lévő nagy, lasszószarvak miatt :) Egyébként minden szíjat gyönyörű kicsi csatok díszítenek és a nyereg is míves bőrmunka.
A ló irányításában is mutatkoztak különbségek. Itt a lovat nem feltétlenül rúgjuk oldalba mindjárt, elég ha az ember a sarkaival megszorítja az oldalát, illetve kihúzza magát, hogy a ló érezze, nyeregben vagyunk ;) Ezután következik az igazán csodálatos rész... a lovat a lábunkkal is irányíthatjuk. Ha a bal lábunkkal kicsit megszorítjuk az oldalát, a ló jobbra fog menni, és ugyanígy az ellenkező irányba is működik. Nem tépjük a száját a kantárral, hanem, így mondta Sabine, nyitjuk a kantárt, tehát oldalra húzzuk kicsit, nem a hátunk mögé. A ló tulajdonképpen már csak a "hó" kimondására is megáll. Nagyon izgalmas volt megtapasztalni, hogyan működik egy western ló. Ha az ember kihúzza magát és megszorítja a lovat, az azonnal ügetni kezd, anélkül, hogy hosszas időt töltöttem volna azzal, hogy rugdosom az oldalát :) Ha az ember elengedi magát és kifújja a levegőt, a ló lelassít és lépdelni kezd..... Relax.... :D
Egy óra elteltével, miután Sabine meggyőződött róla, hogy immáron tudom irányítani Skippyt, közölte, hogy gyakorolgassak csak, ameddig jólesik, neki most mennie kell, mert megérkezett az egyik kis beteg (szellemi fogyatékos) lovasgyerkőc, állatterápiára... Úgyhogy nagy nagy örömömre lovagolhattam, ameddig jólesett. Közel másfél órát töltöttem nyeregben, aztán nagy nehezen el kellett szakadnom, mert a dogákat írni kell, de ez viszont leírhatatlan volt...
Persze csütörtökön megyek megint :D:D
lovaaaaaaaat akaroooooooooooooooook :D
3 megjegyzés:
Szia!
Azt szeretném megkérdezni, hogy melyik egyetemen tanulsz, amely Régészeti Osztályának/Tanszékének/Kutatócsoportjának/stb.. ERASMUS kapcsolata van? (Én SZTE-re jelentkeztem, és nem láttam sehol, pedig a többi tanszéké egy nagy táblázatban ki van téve - Egyébként, habár más okokból, de fontolgatom az átjelentkezést egy másik egyetemre).
Szia!
Én az ELTE Régészeti Intézetének vagyok negyedéves hallgatója. Római provoinciális régészettel foglalkozom és onnan mentem ki Erasmussal Freiburgba. Azt nem tudom, hogy az SZTE-nek vannak-e kapcsolatai, ez jórészt a tanárokon múlik, de akár te is megszervezheted magadnak, a lényeg, hogy a szegedi tanár és a külföldi tanár szerződést kössenek. Egyes egyetemeken ez megy...
Minden jót!
Köszönöm a választ. Ezt a magadnak megszervezős dolgot majd megnézem :)
További jó kint-tartózkodást. Én olyan 4 éve voltam Freiburgban, és nagyon tetszett. Emlékszem, voltunk az Europaparkban is többek között, és az nagyon jó volt, amolyan gigászi hullámvasút gyűjtemény...
Megjegyzés küldése