Vendég a háznál :)

Ma este érkezik Gábor, ittartózkodásom majdnem utolsó vendége. A majdnem csak azért kellett, mert március végén jönnek értem a szüleim és elhozzák a kis lovagomat :) is, hogy hazaköltöztessenek.
Igyekszünk minden élményünkről beszámolni, nagyon remélem, hogy nem csak az esőcseppek esési szögéről tudunk majd elmélkedni a lakásba zárva :)

...das ist Scheiße!

Hogy már február vége felé tavaszvégi-nyáreleji legyen a hőmérséklet, az azért már meglepő. Tegnapelőtt már madárcsicsergésre ébredtem és mikor a belvárosban ránéztem a hőmérsékletet mutató kütyüre, plusz kilenc fok volt. Gondoltam ez talán még nem baj, tekintve az itt általánosan uralkodó melegebb éghajlatot. Nade ami sok az sok... a hétvégére közel 20 fokot mond az előrejelzés, de ha annyi nem is lesz, a 17-et garantálják, ami már egy kellemesebb, meleg tavaszi hőmérsékletnek mondható. Talán ez a kisebbik gond, ha nem rögtön azt tenné hozzá a meteorológus, hogy "ja, és következő kedden -5 fok várható". Na ez már tényleg nem mindegy. Tegnap az esőnek is tavasz-illata volt, a virágok rendületlenül bújnak ki a földből, viszonylag gyanútlanul, a hirtelen megváltozó időjárásról nem tudva. A mandulafa és a hóvirág január közepe óta folyamatosan nyílik, majd lefagy.
A helyiek véleményéről is megbizonyosodhattam, mikor koradélután, nyitnikékező madárdal közepette épp összefutottam a főbérlőmmel: "das ist kein Frühling... das ist Scheiße!"
Részemről a ruházkodási problémában merül ki a dolog: egyszer alul- másszor túlöltözöm :) Az újságok arról számoltak be a minap, hogy egy költöző madárfaj egyes tagjai már hazajöttek Afrikából, más tagjai pedig el sem mentek innen. Sabine félig viccesen meg is jegyezte, hogy lassan krumpli helyett olajbogyót, ló helyett pedig tevét tartunk majd...

Csekkfeladás "űrkorszak" módra...

(zöld betűkkel a képernyő bal alsó sarkában): Németország, Baden-Württenberg tartomány, 2008. Persze az ember, mikor csekket kap, magából indul ki. Illetve abból, hogy otthon "hogyan csinálják". Én csak annyit mondok, érik meglepetések ezt az embert... :)
A történet ott kezdődik, hogy a todtnaui kirándulásunk előtt interneten megrendeltem egy prospektust erről a szabadidős parkról. Persze ingyenes, írták, a postaköltséget pedig valahogy lefelejtették az információk közül. A pakk kézhezvétele után rögtön kipottyant belőle a kis narancssárga papírdarab, hogy megkérnek, járuljak hozzá a csomaghoz egy 2 eurós postaköltséggel. Természetesen fogalmam sincs, hogyan kell itt csekket feladni, de gondoltam a posta egy jó kiindulópont, már csak azért, mert "otthon is".... Azt már sejtettem, hogy valami homokszem kerül a gépezetbe, mert a posta az nem igazai posta, hanem Postbank, viszont itt kell megvenni a bélyeget a képeslapra... és hát a posta szó is szerepel. Na mindegy, majd megkérdezem. A kedves hivatalnokbácsi, akit sikerült elkapnom, kapásból óriási hadarásba kezdett, aminek csak a felét értettem, de azt sikerült kivennem a szavaiból, hogy mivel nincs postabankos kontóm, ezért 4 euróba fog kerülni a két euró feladása.... Nos, ekkor kicsit meghökkenve nézhettem rá, mert megkérdezte honnan jöttem :) Kiderült, hogy a csekkett nem a postán kell feladni... és nem kell sorban állni miatta... és semmi köze sincs hozzá a postáskisasszonynak aki az ablak mögött ül és unottan tépkedi a csekkeket.... sőt: a csekkfeladás szinte emberi kéz érintése nélkül megy végbe :) Az embernek előbb el kell ballagnia a saját bankjáig (nem volt nehéz, a sarkon), ott, ha tudatlan külföldi, akkor segítséget kér az információs hölgyikétől majd megpróbál olyan képet vágni, hogy "hát igen, ezt nálunk, otthon is így kell", nehogy rájöjjön, hogy fogalmunk sincs az egészről, sőt, még ilyen gépet se láttunk soha. A csekken nem kell kitöltenünk semmit, hiszen a gép mindent megcsinál helyettünk. Nem kell aláírni sem, mert a bankos PIN kódunk fog aláírásként szerepelni, és készpénzzel fizetnünk sem kell, mert mindezt a műveletet a bankkártyánk segítségével lehet elvégezni. A megfelelő gombok megnyomkodása után a gép mintegy lehetőségként felajánlja, hogy kérünk-e egész oldalas, lefűzhető bizonylatot a műveletről, mi pedig némi újabb nyomkodás után idvezülten távozunk a bankból....

Todtnau

... ist wunderschön :) Vééégre, kirándulás! A félév lezárultával Orsival úgy döntöttünk, hogy a jó idő örömére kicsit kiruccanuk Freiburgból egy közeli kis város, Todtnau látnivalóit megnézni. Természetesen nem tudtunk mindent bejárni, már eleve kalandosan lyukadtunk ki Todtnauban, mielőtt Freiburgban kiderült, hogy az internetes buszmenetrend ellenére nem megy busz, el kell menni Kirchzartenbe, ott pedig a vasútállomáson lévő információs hölgy rossz busszra szállított volna fel minket, ha meg nem kérdezzük a sofőrt biztos ami biztos alapon, hogy tényleg odamegy-e... Nos, meg kellett állapítanunk, hogy ritka ostobán mennek a buszok hétvégén, és másfél órát kellett várnunk Kirchzartenben, mire indult az a busz, amelyik nekünk kellett.
Todtnauról tudni kell, hogy több helyszínből áll és szinte minden híres valamiről. A város előtt magasodik az ún. Todtnauberg, ami a maga 1020 méteres magasságával már helyből nagyobb mint a Kékes, és mellesleg lélegzetelállító a kilátás. A "hegy" teteje tele van a jellegzetes fekete-erdei házakkal, valamint utcánként átlagosan 20 Gasthaus-szal, hotellel és étteremmel. Egyébként minden nagyon csöndes, hiszen ma mindenki a sípályákat koptatta aki tehette. Nem mondom, volt hó, és a sípályák elég hívogatóan néztek ki, ráadásul a buszmegállók szinte minden esetben a pálya aljára estek, így az ember csak leszáll, megveszi a kis jegyét és már szelheti is a havat. Todtnauberg után következik Aftersteg, ami üvegfúvó "kunyhójáról" híres, ami valójában egy bazinagy faház, ami valamikor a 19. század folyamán épült. Ma is kiállítótér van berendezve és egy valódi üvegfúvóműhely, ahol megfelelő időpontokban meg lehet nézni, hogyan is készítettek üvegtárgyakat a régi időkben. Nagyon látványos! És végül maga a város, ahova sajnos időhiány miatt már nem jutottunk el.
Szóval Todtnaubergről lecsordogálva az ember igazi kis erdei utakon járva éri el magát a vízesést, a Hangloch-Wasserfall-t, ami a maga 97 méteres magasságával Németország legnagyobb vízesése. Hát, lenyűgöző látvány volt... A vízcseppek csillogtak a szikrázó napsütésben, és azokon a részeken, ahol a víz magasabbról zúdul alá, szivárvány is volt :) A vízesést követve az ember szebbnél szebb kilátásban gyönyörködhet a közeli hegyekre, a Fekete-erdőre. Végül, a vízesés tövében kis fekvőpadokat állítottak fel, amiken kényelmesen, relaxálva gyönyörködhettünk a látványban. Tudnak élni ezek a németek :) Az utat követve egy büféhez értünk, ahol a képeslapok és térképek mellett sültkolbászt és sütiket árultak, kis kiülős résszel, igazán hangulatos volt. Sajnos haza kellett jönnünk az utolsó előtti busszal, ami nem is olyan későn, fél négykor ment, ez is jól mutatja milyen nagy közlekedés van. A busz mellesleg a leglehetetlenebb helyeken kanyarog, és útközben is megcsodálhattuk a kis, sokszor pár utcából álló falvakat, amelyekben mind a jellegzetes nagy fekete-erdei házak sorakoztak.

Relaxálás a vízesés tövében

Glashütte, azaz "üvegkunyhó"
Kiállítás a Glashüttében

Félévvége és Hausarbeit

Jó régen nem írtam már, de valójában azon kívül, hogy folyamatosan a gép előtt görnyedek és szemdogákat írok, nem sok mindenről tudok beszámolni. Na jó, azért zajlik az élet, de erről majd később ;)
Szóval ezzel a héttel befejeződött a félév, már nagyon sok mindenki visszament a saját hazájába az erasmusosok közül, én persze ha akarnék se mehettem volna haza. Március vége a dolgozatok leadási határideje, itt a könyvtár és addig nem is számíthatok jegyre amíg a dolgozatot le nem adtam. Mellesleg pedig nem bánom a "kényszer" ittlétet :D A február második fele és a március a németeknél Semesterferien, ami azt jelenti, hogy nincs tanítás, de igazából vizsgák sincsenek. Maximum 1-2, vagy leadandó dolgozat 1-2. Nekem vizsgám az ugyan nincs, viszont a többieknél jóval több dolgozatot kell megírnom, mert míg Magyarországon minden óra értékelése jegy, itt a Vorlesung, azaz előadás csak aláírással végződik. A Ba-sok számára változtatták ezt meg, ők már kreditet, ún. ECTS punkte-t kapnak a teljesített óráért, és a Vorlesung-ra is esszét kell ínriuk. Hát ugyanez vonatkozik rám is... Szóval a Semesterferien programom a következő:
egy darab 10-15 oldalas dolgozat az avar temetkezésekről, Arm und Reich órára
egy darab 15 oldalas dolgozat a chauken nevű germán népről S. Brather szemináriumára
egy darab 5 oldalas esszé településrégészet témában S. Brather előadására
egy darab 15-20 oldalas dolgozat római kori kőfeldolgozásról H. U. Nuber szemináriumára
egy darab 30 (tuti nem írok ennyit természetesen) oldalas dolgozat a római kori amforákról Tomasevic-Buck tanárnő meg nem tartott órájára
és egy darab 2 oldalas esszé, mintegy összefoglalva mi is a römisches Kulturgut H. U. Nuber előadására...
Nos, ha mindez megvan, akkor lehet begyűjteni a Schein-okat majd kitölteni az erasmusos papírt és menni haza. Mielőtt nagy riadalmat keltenék azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogom mindezt teljesíteni, azért megnyugatásképp elmondom, hogy egyes órákra egész félévben folyamatosan kellett készülni, hiszen a követelményben nemcsak az írásos doga, de egy illusztrált, szóbeli referátum is beletartozik. Tehát a dogák nagy részét már csak meg kell írni, nem szükséges több szakirodalom hozzájuk. A két rövid esszét valahogy csak kinyögöm :) Egy szemdogát pedig már majdnem megírtam. Mindezt egybevéve két dogára nem készültem még semmi azon kívül, hogy összeszedtem az irodalmat hozzájuk.
Most, hogy a félévnek gyakorlatilag vége, sokkal jobban ráérünk bepótolgatni az eddig elmaradt kirándulásokat és ennek örömére hétvégén Orsival Todtnau-ba készülünk, ahol Németország leghosszabb, mintegy 97 méteres vízesése található, plusz rengeteg sípálya és csodás alpesi kilátás. Nagyon kíváncsi vagyok :)
A szomszédék azzal örvendeztetnek meg, hogy ismét elkezdték a fúrás faragást, így sokkal könnyebb tanulnom...
Két hét múlva érkezik Gáborom, a programon már előre gondolkozom, hogy mit tudunk belesűríteni öt napba :)

Rosenmontag

Beköszöntött a farsangi időszak németéknél is, meglehetős váratlansággal és nagy ünnepléssel körítve. A különböző régiók nem egyszerre tartják a nagy ünnepléseket, hanem jól összebeszélve olyan időközönként, hogy minden látogatható legyen :) A freiburgi Fasnacht, ahogy itt hívják most ért véget a nagy hétfői mókázással, míg a baseli az csak két hét múlva kezdődik.
Engem a legváratlanabbul az ért, hogy Rosenmontag alkalmából minden bolt bezárt, egy élelmiszerbolt sem volt nyitva, de a tanítás az valamiért nem maradt el... A nagy felvonulásra a városban lezárták az utak egy részét, maga a party pedig kb. délután kettőkor kezdődött, amikor természetesen nekem órám van. Még a könyvtár sem volt nyitva, úgyhogy óra után rögtön becsatlakoztam a bámulók közé, és még elcsíptem a felvonulás végét. Csúnya maszkos emberek, furcsa ruhákba öltözött bébik és sínek között cukorkát kaparászó kissrácok... kábé ennyit láttam belőle, de persze volt jókedv, rengeteg kaja és harsány zene is. Valami furcsa dolgokat kurjongattak egymásnak az emberek amit sajnos nem értettem, de mivel mindig ugyanazt mondták, ezért feltételezem, hogy ez valami fasnachti szokás lehet... :) Szóval ezen a vidéken nagyobb fesztivált csapnak az emberek farsang alkalmából, sok eszem-iszommal, csak hogy legyen ok a mulatozásra ;)