Mehlsuppe???

Alig akartam hinni a fülemnek... Azt gondoltam, biztos tájszólás, vagy egyszerűen csak nem tudok németül, ami még igaz is lehetett volna, de beigazolódott a legsötétebb sejtelmem: LISZTLEVES! Teljesen gyanútlan voltam a kirchzarteni ebédet illetően, hiszen finom, sült husira emlékeztető illatok szálltak felém, és azért már dél felé éhes is az ember a nagy munkában és a friss levegőn. A leves kissé sűrű állagú, sötét szürkés (a képen a "híres" baseli lisztleves látható, kissé vörösesebb színben) színű és érdekes illatú volt. Első pillantásra zöldséglevesnek képzeltem, talán bab vagy borsó, vagy valami efféle. Legfeljebb néprajzi tanulányaimból valamikor a 17-18. század környékéről hallottam utoljára olyat, hogy nagy éhínségekkor lisztből és vízből készítettek ételeket. Nos, a lisztleves, németül Mehlsuppe, olajon (!) megpirított lisztből, húsléből és mindenféle fűszerekből áll. Talán a rántottlevesre emlékeztet, bár ha jól tudom, akkor az hígabb és zsírral készítik, na mindegy, itt az emberek elszaladnak a tömény zsír említésétől is :) Nem hiába szinte színhús még a szalonna is :) Szóval nem volt teljesen ehetetlen, mert van benne só, némi fűszer és még sűrű is, de ismét nem szerzett plusz rajongót magának a hagyományos badeni német (azaz svájci) konyha... Még repetáznom is kellett, mert Maria nagymama felszólított rá. Szerencsémre azért megvolt a korábban kiszagolt sült hús is, fasírozott-féle formájában, amiből ugye hiányzik a már említett piros paprika és fokhagyma. Na hát így jártam :)
Tegnap kis rómás tanszéki karácsonyi kávézás-teázás volt a könyvtárban, ami nagyon jó hangulatban telt, Nuber prof. megszólított és sokat beszélgettünk. Főleg az érdekelte, hogy milyen a tanszék Budapesten, illetve hány egyetemen tanítanak régészetet és, hogy az ismerősei közül ki van még a szakmában ill. hogy érzi magát. Felemlegette Póczy Klárát, bár jellemző, hogy leginkábbis azzal emelte ki, hogy ő volt Alföldi András utolsó tanítványainak egyike. De szó volt Soproniról, Visyről, Mráv Zsoltról is. Persze a beszélgetésből kiderült, hogy Németországban egészen más koncepciókkal tanítják ám a szakmát. A régész végzettségű egyén ugyanis nem dolgozhat ásatási technikusként, hiszen az Handwerk (azaz kétkezi munka..). Az egyetemen az értelmiséget képzik, tehát azt a régészt, aki ásatást vezet, meghatároz, dokumentál és publikál. Csak Baden-Württenbergen három régészeti tanszék van, és ez csak egy tartomány. Nuber azt is elmondta, hogy viszont csak annyi régészt képeznek, aki egészen biztosan el is tud helyezkedni... Hát lenne mit tanulnunk tőlük más szempontokból is. Sok segítséget és tippet kapok tőle az óráin is a szakdolgozatomat illetően.
Ma vesztemre megajándékoztam magam ismét gumicukorral. De egészen biztosan a szervezetemnek szüksége van cukorra. Így tulajdonképpen csak a kötelességemet teljesítem, nem?